:59:09
Marie? Segítenél
odébb tenni az asztalt?
:59:13
Ó, hogyne.
:59:16
Így több helyünk lesz.
:59:20
Kicsit korán van még erre.
:59:22
Szeretem megteríteni az asztalt,
:59:24
és nézegetni napközben.
Ó, a csészék.
:59:28
- Jobban érzed magad?
- Igen.
:59:30
Akkor jó.
:59:33
Marie, tudod, mi lesz a vacsora?
:59:36
- Nem, mi?
- Fél éjszaka ezen törtem a fejem.
:59:40
Töltött disznókaraj,
kétszer sütött krumpli,
:59:44
és egy nagy csokoládétorta.
:59:46
- És paradicsomlé.
- Tökéletesnek hangzik.
:59:49
Nézd ezt az asztalterítõt. Ír vászon.
:59:52
Dok anyja adta nekünk.
:59:55
- Gyönyörû.
- A porcelán igazi Haviland.
:59:57
- Szép.
- Dok nagyon büszke rá.
1:00:00
- Mindenre, amit az anyja adott.
- Igazi anyja fia.
1:00:03
Egyetlen gyerek volt,
és az anyja bálványozta.
1:00:07
- Milyenek voltak a maga szülei?
- Apám rettentõen szigorú volt.
1:00:11
Nem engedett fiúkkal járni,
mert nagyon csinos voltam.
1:00:16
Egyszer kézen fogva látott
Dutch McCoyjal.
1:00:19
Egy hónapig nem engedett sehová.
1:00:22
- Nem akarta, hogy Dokhoz menjek.
- Miért? Dok igazi úriember.
1:00:26
Apám csak... Gondolom,
azért, mert olyan fiatal voltam.
1:00:31
Dok és én beköltöztünk a városba,
és soha nem mentem vissza.
1:00:35
De anyám meglátogat néha.
1:00:38
- Órára kell mennem.
- Hol a szódabikarbóna?
1:00:42
- Egy pillanat.
- Odaadom én.
1:00:46
Sajnálom, hogy nem érzi jól magát.
1:00:51
- Majd én.
- Nem, nem probléma.
1:00:53
Szívesen csinálom.