1:03:00
Fogadja elismerésem.
1:03:03
A¿t mondtam magamnak,
"Mrs. Delaney nem jó semmire.
1:03:07
"Csak üldögél egész nap,
még a porrongyot sem rázza ki."
1:03:11
Ez mutatja,
soha nem tudni egy emberrõl, milyen.
1:03:15
- Cukorka?
- Köszönöm, nem.
1:03:18
- Jó illatú a vacsora.
- Disznókaraj, kétszer sütött krumplival.
1:03:22
Errõl jut eszembe,
a gyerekeim biztos éhesek.
1:03:26
- Szép.
- Dok kedvence.
1:03:30
Elfelejtettem visszaadni az ezüstpucolót.
Köszönöm, hogy ideadta.
1:03:34
- Kellemes estét kívánok.
- Köszönöm.
1:03:37
- Jó éjt.
- Jó éjszakát.
1:03:39
Mrs. Delaney?
1:03:44
Mrs. Delaney.
1:03:47
- Igen?
- Segítene nekem?
1:03:49
Nem bánják, ugye, ha vacsora után
elmegyünk? Bruce elvisz valahová.
1:03:54
Rendben, kedves. Teljesen érthetõ.
1:03:57
- Nagyon köszönöm.
- Ez egy gyönyörû ruha.
1:04:01
- Még nem láttam rajtad.
- Ismerem az emberemet.
1:04:04
- Hozzá mész Bruce-hoz?
- Igen. Tegnap este eldöntöttem.
1:04:09
- Kicsit sajnálom Turköt.
- Egy ideig neheztel majd.
1:04:13
- De akad neki más is. Túléli.
- Nem lesz nagyon letörve?
1:04:17
Régóta nézeget egy csinos lányt
a történelem órákon.
1:04:21
- Õ nem a házasodó fajta.
- Ó. Tényleg?
1:04:27
Ó, Bruce!
1:04:29
- Nyissam ki az ajtót?
- Majd én.
1:04:40
- Nem tudsz kibújni?
- Nem, ha nem akarom megbántani.
1:04:43
Ha velük kell ennünk,
inkább elviszem õket valahová.
1:04:46
- Hogy ne tudjunk elszabadulni?
- Most ki az okos?
1:04:52
Helló.
1:04:54
Mrs. Delaney, ez Bruce. Végre.
1:04:57
- Hogy van?
- Hogy van?
1:04:59
Marie olyan izgatottan várta.
Fogadom, éhes.