1:56:02
Akár meg is halhatnék,
az is hidegen hagyná.
1:56:04
Még a papucsja is többet ér nálam.
1:56:06
Papucsa!
1:56:07
Akkor papucsa. Most már úgyis mindegy.
1:56:14
Mi ütött hirtelen magába?
1:56:17
Talán nem ment jól a sora itt?
1:56:20
De.
1:56:21
Akkor talán valaki megbántotta?
1:56:24
Nem.
1:56:25
Én bántottam meg valamivel?
1:56:29
Nem.
1:56:30
Akkor jó.
1:56:33
Talán a sok izgalom önt is kifárasztotta.
1:56:36
Kér egy kis csokoládét?
1:56:39
Köszönöm, nem.
1:56:43
Megértem, hogy kimerült,
de most már túlvagyunk mindenen.
1:56:47
Aggodalomra semmi ok.
1:56:49
Magának aztán biztos nincs oka
aggodalomra.
1:56:53
Istenem, bárcsak meghalnék!
1:56:56
Ugyan már, ne bolondozzon!
1:57:00
Eliza, a maga ingerültsége szubjektív.
1:57:03
Nem értem, mit mond.
1:57:06
Csak képzelõdik. Senki nem bántja magát.
1:57:09
És most menjen aludni.
1:57:10
Pityeregje ki magát, aztán mondja el
az esti imát. Attól majd jobban lesz.
1:57:15
Ismerem a maga imáját:
1:57:17
""Hál" istennek túlvagyunk rajta.""
1:57:19
Miért, nem ért velem egyet?
1:57:20
Most már szabad, az csinál, amit akar.
1:57:23
De hisz én nem vagyok jó semmire!
1:57:27
Hova menjek? Mihez kezdjek?
1:57:30
Mi lesz velem?
1:57:33
Hát ez bántja!
1:57:37
Én a helyében nem aggódnék emiatt.
1:57:39
Biztos vagyok benne, hogy feltalálja magát.
1:57:46
Nem is jutott eszembe,
hogy nemsokára itt hagy.
1:57:49
Akár férjhez is mehet.
1:57:52
Hisz nem minden férfi olyan megrögzött
agglegény, mint én és Pickering.
1:57:56
Szerencsétlenségükre a legtöbben
megnõsülnek.
1:57:59
Maga nem csúnya,