1:21:03
de nem felejtettem el az egyezségünket.
1:21:08
Amikor visszajõvõk, õn és én
együtt tõltünk egyetlen egy éjszakát.
1:21:13
Annyira fogjuk élvezni,
hogy bánni fogjuk, hogy az volt az utolsó.
1:21:17
De emlékezni fogunk arra, hogy a bánat
a boldogság nélkülõzhetetlen része.
1:21:24
Mindez, természetesen...
1:21:25
csak akkor lesz így,
ha elhozza nekem azt a híres levelet.
1:21:35
Meglesz!
1:21:37
Olyan unalmas Párizs maga nélkül!
1:21:41
Úgy élek, mint egy kõzépkori remete.
1:21:51
Jó, csak még egy pillanat!
1:21:53
Igyuk meg!
1:21:54
Ki van itt?
1:21:55
Valaki, aki lehet,
hogy nem értékelné a jelenléted.
1:21:58
-Egy nõ?
-Úgy mondanám, egy nemes asszony.
1:22:02
Az, akinek azt a levelet írtuk?
1:22:04
-Pontosan õ.
-Nagyon élveztem.
1:22:07
Tehetséges íróasztalnak bizonyultál.
1:22:11
Szeretném látni.
1:22:12
-Nem lehet.
-Óh...
1:22:21
Illetve, ha jól meggondolom, miért is ne?
1:22:33
Terveztél valamit ma estére?
1:22:35
A barátaimmal vacsorázom.
1:22:36
-És vacsora után?
-Szabad vagyok.
1:22:43
Nos...