:04:06
- Remélem, megfelel a kanapé.
- Persze.
:04:12
- Köszönöm.
- Mit?
:04:14
A mai estét.
A dalt, a verset.
:04:16
Nem magáért tettem,
hanem magamért.
:04:19
Dühös volt, mikor
beállítottam Laurennal.
:04:22
És ha maga dühös,
akkor nem tanulunk.
:04:25
És ha nem tanulunk,
akkor nem lesz zöldkártyám.
:04:31
Most is éppen
komponál valamit?
:04:33
- Komponálok?
- A dallam, amit dúdol...
:04:37
Dúdolok?
Én nem dúdolok.
:04:40
Dehogynem. Egyfolytában.
:04:42
Ha zavarja magát,
abbahagyom.
:04:45
Nem. Szeretem.
:04:47
Az első dolog,
amit szeret bennem.
:04:50
Én nem utáIom magát, George.
Nincs véleményem magáról.
:04:54
Szeretnék túl lenni rajta, hogy
folytathassam az életem.
:04:58
Én meg arra várok,
hogy az enyém elkezdődjön.
:05:07
Rendben.
Lássunk munkához.
:05:15
Ezek a nagymamám
házánál készültek.
:05:17
Meseszép ez a rózsakert.
A nagyapám keze nyoma.
:05:23
Ez a ház mögött van.
Ez a parton készült.
:05:27
Odavoltunk ezekért
a kis kalapokért.
:05:31
Ez az óvodáskori képem.
:05:34
A fivéreim és a nővéreim.
:05:38
Az apám író,
Connecticutban élnek.
:05:41
Mindnyájan híres írók
neveit kaptuk.
:05:46
Apám azt akarta,
hogy művész legyek.
:05:49
A táncolást helyeselte, de a
kertészkedést nem sokra becsüli.
:05:55
Ez itt Colette.
Austen, Lawrence és Eliot.
:05:59
Ez az apám.
De ez jobb kép róla.