1:17:04
Szervusz, kiskomám.
1:17:06
Butch, hogy én mennyit hallottam
rólad.
1:17:11
Tudod, jó barátja voltam apukádnak.
1:17:15
Abban a Hanoi pokolban...
1:17:19
több mint öt évet húztunk le együtt.
1:17:22
Remélem...
1:17:24
te sosem fogsz ilyet a magad bõrén
megtapasztalni,
1:17:28
de amikor két ember olyan helyzetbe
kerül, mint apukád meg én...
1:17:32
ilyen hosszú idõre,
1:17:36
természetes, hogy felelõsséget
éreznek egymás iránt.
1:17:41
Ha én lettem volna az...
1:17:45
aki nem jön vissza,
1:17:47
Most Coolidge õrnagy beszélgetne az
én Jim fiammal.
1:17:52
De úgy alakult, hogy én beszélgetek
veled.
1:17:59
Butch...
1:18:03
Hoztam neked valamit.
1:18:13
Ezt az órát...
1:18:15
még a te dédapád vette az elsõ
világháború idején.
1:18:21
Egy kis áruházban vette Knoxvilleben,
Tennessee államban.
1:18:27
Még az elsõ óragyárban készült, ami
karórákat gyártott.
1:18:31
Addig az emberek csak zsebórákat
hordtak.
1:18:35
És ezt az órát vette magának Erine
Coolidge gyalogsági közlegény...
1:18:39
aznap, amikor útnak indult Párizs felé.
1:18:42
Ez volt dédapád órája a háborúban,
1:18:45
viselte mindennap, amíg a háború
tartott, és...
1:18:49
amikor leszerelt, hazament
dédanyádhoz,
1:18:54
lecsatolta az órát, betette egy
kávésdobozba, és ott is maradt...
1:18:59
egészen addig, amíg nagyapádat,
Dane Coolidget nem szólította a haza