:01:00
zárt helyeken
csapdában érzem magam.
:01:03
Úgy érzem, lennie kell ennél
egy jobb életnek,
:01:06
de talán csak túl sokat
gondolkodom.
:01:08
Az egész nyilván a
gyerekkoromra vezethetõ vissza.
:01:13
Anyámnak
sosem volt rám ideje.
:01:17
A középsõ gyerek mindig
elsikkad a családban,
:01:20
különösen, ha annak
ötmillió tagja van.
:01:24
A magányosság átka ül rajtam.
:01:28
Apám nagy here volt,
:01:31
még lárvakoromban
otthagyott minket.
:01:34
A munkám pedig... ebbe inkább
bele se kezdek, annyira dühít.
:01:40
Én nem dolgozónak születtem.
:01:43
Alkalmatlannak
érzem magam rá.
:01:45
Sosem tudtam megemelni
:01:48
a súlyom tízszeresénél
nagyobb terhet.
:01:51
Földtúrásból különben sem
csinált még senki karriert.
:01:58
Az egész felsõbbrendû
csapatszellem-dolog,
:02:01
hiába próbálom,
nem megy a fejembe.
:02:06
Mindent áldozzak föl
a kolónia boldogulásáért?
:02:10
Mi lesz az én
szükségleteimmel?
:02:13
Valahol lennie kell
egy ennél jobb helynek.
:02:16
Már csak ez a hit
tartja bennem a lelket.
:02:20
Valahogy olyan jelentéktelennek
érzem magam a társadalmunkban.
:02:26
- Remek, ez igazi áttörés!
- Tényleg?
:02:30
Igen, Zé.
Tényleg jelentéktelen vagy.
:02:37
ZÉ, A HANGYA
:02:45
Földszint!