:23:02
És mit akarsz hinni?
:23:04
Hogy érted és Rómáért harcoltak.
:23:07
És mi az a Róma?
:23:11
Sokat láttam már
a világ más részeibõl.
:23:13
Brutális, kegyetlen és sötét.
Róma a fény.
:23:17
Pedig még sosem voltál ott.
:23:19
Nem láttad, hogy mivé lett.
:23:21
Haldoklom, Maximus.
:23:24
Ha az ember látja a véget...
:23:26
szeretné tudni, hogy volt értelme
az életének.
:23:30
Hogyan emlékszik majd a világ a
nevemre évek múltán?
:23:33
Filozófusként ismernek majd?
:23:36
Harcosként?
:23:37
Zsarnokként?
:23:40
Vagy az a császár leszek, aki visszaadta
Rómának igaz mivoltát?
:23:46
Volt egyszer egy álom, amit
Rómának hívtak.
:23:48
Csak suttogni lehetett róla.
:23:51
Ha felemelted a hangod már
el is tûnt...
:23:54
annyira törékeny volt.
:23:56
És attól tartok, hogy nem éli
túl a telet.
:24:01
Maximus...
:24:03
suttogjunk...
:24:06
te meg én.
:24:08
Van egy fiad.
:24:11
Mesélj az otthonodról.
:24:19
A házam a hegyekben van
Trevila felett. Nagyon egyszerû hely.
:24:25
Rózsaszínû kövek, amelyeket
a nap melegít.
:24:28
Egy konyhakert, amiben nappal a füvek...
:24:32
éjszaka pedig jázmin illatozik.
:24:36
A kapu mellett egy óriási nyárfa.
:24:39
Füge, alma, és körtefák.
:24:41
A föld, Marcus -- fekete.
Fekete, mint a feleségem haja.
:24:46
Szõlõ a déli lejtõkön,
olajfák az északin.
:24:48
Vadlovak futkároznak a ház körül.
A fiammal játszanak. Õ is ló akar lenni.
:24:52
- Mikor voltál otthon utoljára?
- Két éve, 264 napja és a mai reggel.
:24:58
Irigyellek, Maximus.