:25:02
hogy mit fogok mondani?
Beszélhetünk az idõjárásról...
:25:05
hogy hogy van Ben,
de semmi sem jutott eszembe.
:25:10
Meg-- Megijesztelek?
:25:12
- Megijesztesz?
- Azt hiszem...
:25:14
'Igen, uram' 'Nem, uram' apa voltam,
de megpróbáltam nem túl--
:25:19
Egyáltalán nem voltál az apám.
:25:24
Sajnálom. Nem akarok siránkozni
vagy kegyetlen lenni.
:25:30
Nagyszerû ember vagy.
:25:34
És olyan sokat tettél ezért az országért.
:25:38
- De?
- Nem. Nincs de. Semmi de.
:25:43
Ez nem az a hely.
:25:46
Nos ez az egyetlen hely számomra, Rose.
:25:50
Miért hívtál, apa?
Miért? Nem ismerlek.
Te sem engem.
:25:59
Úgy értem, mit gondoltál,
amikor idehívtál?
:26:01
Hogy eljövök minden vasárnap
és talán Bent is elhozom...
:26:03
és itt rajzolgat,
miközben mi beszélgetünk?
:26:06
Volt ilyen idõ.
20 éves koromban...
:26:09
egy hosszú listányi
mondanivalóm volt a számodra.
:26:13
De azok az idõk elmúltak.
:26:16
A látogatási idõ eltelt.
Fejezzék be a beszélgetést!
:26:19
Gyerünk emberek, távozzanak!
:26:22
Sajnálom, hogy itt vagy.
:26:31
Minden jót kívánok neked!
:26:35
Mégiscsak volt mondanivalód.
:26:39
- Igen, mégiscsak.
- Írhatok majd neked? Nem baj?
:26:44
Vannak dolgok,
amiket szeretnék elmondani.
:26:55
Én szín ötös voltam elsõben.