:27:01
Mit?
:27:04
Ó elfelejtettem.
Nem fogod elhinni nekem.
:27:06
Mond el.
:27:09
Oké.
:27:11
Mikor 5 éves lehettem, egy tündér jött be
az ablakomon egy éjjel.
:27:15
- Hát persze.
- Látod, mondtam, hogy nem fogsz nekem hinni.
:27:18
- Oké, gyerünk lefeküdni, kis hörcsögöm.
- Neee, mond el.
:27:22
Oké.
:27:25
Szóval így bejött hozzám a tündér és én így szóltam,
"Oké rendben, te egy tündér vagy. "
:27:30
Mindazonáltal, mi beszélgettünk, szóval tudod.
:27:32
És õ körbeszállt a szobában,
minden poszterem és cuccom leverte.
:27:35
Repült?
:27:38
Olyan kis zömök szárnyai voltak.
Bizonyára felragasztotta õket, érted ugye?
:27:41
Kezdtem kételkedni abban, hogy õ egy tündér.
:27:43
És így szólt, "Bebizonyítom"
:27:45
Szóval belenyúlt a hátitáskájába,
:27:48
és elõhúzott egy láthatatlan köpenyt.
:27:50
A nyakam köré kötötte, és azt mondta, hogy
áthatolhatatlan.
:27:55
És tudod mit jelent ez a szó?
:27:58
Azt jelenti,
hogy semmi sem tud rajta áthatolni.
:27:59
Sem golyó, semmi.
:28:02
Azt mondta, ha hordom,
semmi sem tud megsebezni.
:28:06
Így hát hordtam. És egész életemben
nem lõttek vagy szúrtak meg.
:28:11
Semmi sem történt.
Úgy értem, nem furcsa ez?
:28:14
Csak azt mondta, hogy oda kell adnom a lányomnak
az ötödik szülinapjára.
:28:18
És én elfeljtettem.
:28:20
Megérinthetem?
:28:21
Persze, nyugodtan.
:28:26
- Nem érzem.
- Igen, Elég klafa, nem?
:28:29
Levehetem, és ráköthetem a vállaidra.
Megmutatta, hogy kell csinálnom.
:28:33
- Hacsak, nem azt gondolod, hogy butaság.
- Nem kell?
:28:37
Nem, többé már nem.
:28:40
Nos, hogy vélekedsz?
Akarod?
:28:49
Oké, gyerünk tegyük fel.
:28:56
Oké.