:24:00
Nancy, jártam a lakásodon. Az
ablakok tárva-nyitva voltak.
:24:04
A szobák szinte üresek. Ezért
hittem biztosan, hogy elraboltak.
:24:09
Az ablakom? Kiraboltak? Ez a
hrmadik eset ebben az évben.
:24:12
Megesküdtem, ha mégegyszer találkozunk,
megmutatom milyen erõs lettem.
:24:16
De most is csak ugyanaz vagyok,
mint régen, ijedt és védtelen.
:24:19
- Milyen hülye vagyok.
- Le kell ülnöd! Jobban leszel, ha kicsit leülsz.
:24:27
Nem értek túl jól az emberekhez.
:24:30
Most újból meg kellene gyõzni
egy traumás tizenkilenc éves lányt.
:24:33
Annyira megy ez nekem, mint egy Parkison
kórosnak az agymûtét franciakulccsal.
:24:37
Mindig velem voltál, Hartigan.
:24:40
Azokban az években.
:24:43
Csak az idegesség mondatja veled.
:24:46
Kiégtem. Le kellene feküdnöm.
:24:49
- Akkor feküdj le velem!
Hagyd abba, Nancy!
:24:52
Nyolc év. Mit gondolsz miért
írtam azt a sok levelet?
:24:58
Nem csak hálából.
:25:01
Próbáltam beleszeretni más fiúkba.
:25:04
Azt hiszem ment is egyszer-kétszer.
:25:06
De mindig téged imádtalak.
:25:11
Elég! Jézus Krisztus! A nagyapád lehetnék.
:25:16
- Csak meg vagy ijedve.
- Nem vagyok megijedve.
:25:19
Ne!
:25:56
Ez rossz és rossz és rossz...
:25:59
Az Istenért, te még gyerek vagy!