1:11:00
Mindent meg fogunk tenni,
hogy eltereljük a figyelmét.
1:11:04
Lenne olyan kedves,
megvárna a hintóban?
1:11:06
Van valami, amirõl négyszemközt
kell beszélnem a Vicomttal.
1:11:10
Természetesen.
1:11:12
Hogy is köszönhetem meg?
1:11:14
Erre ne is gondoljon!
1:11:19
Nagyon örültem.
1:11:26
Szerencsétlen fiú, olyan ártatlan!
1:11:28
Olykor, Vicomte, csodálnom kell önt.
1:11:31
Olyan hírem van,
amit szórakoztatónak fog találni.
1:11:35
Elég valószínûnek tûnik,
hogy a Bastide ház következõ örököse...
1:11:39
egy Valmont lesz.
1:11:40
Mit ért ezalatt?
1:11:42
Cécile-nek két hetes késése van.
1:11:47
Nem is örül?
1:11:48
Nem tudom.
1:11:50
Az volt a célja,
hogy bosszút álljon Bastide-on.
1:11:52
Olyan feleséggel látom el,
aki a legnagyobb természetességgel...
1:11:56
fogja professzionális szintû
szolgáltatásaiban részesíteni,
1:11:59
és aki, minden valószínûség szerint,
még terhes is.
1:12:03
Mi mást kívánhat?
1:12:05
Rendben, Vicomte, egyetértek.
Túltett a kötelességén.
1:12:10
De szégyenletes, hogy a másik
kicsúszott a kezei közül.
1:12:16
Én hagytam, hogy elmenjen.
1:12:18
Miért?
1:12:19
Meghatott.
1:12:20
Óh, akkor nem csodálkozom a baklövésen.
1:12:23
Csütörtökön találkozom vele.
1:12:25
Ezúttal könyörtelen leszek.
1:12:27
Örülök, hogy ezt hallom.
1:12:34
Ön szerint, miért van az,
1:12:36
hogy az után vágyunk,
aki menekül elõlünk?
1:12:40
Éretlenség?
1:12:41
Addig nem nyugszom,
amíg ezt be nem fejeztem.
1:12:45
Imádom. Gyûlölöm...
1:12:48
Szenvedés az életem.
1:12:54
Azt hiszem,
fiatal barátunkat eleget várakoztattam.
1:12:57
Valamikor csütörtök után meglátogatom.