1:10:02
Ellenkezõleg.
1:10:04
Önnek kell megköszönnöm,
hogy életben tartotta szerelmünket.
1:10:06
Cécile másra sem gondol.
1:10:09
Két hét múlva Párizsba jön az anyjával,
1:10:11
alig várja, hogy viszontlássa.
1:10:13
Egy csodálatos levelet kaptam tõle.
1:10:16
Valóban?
1:10:16
Más, mint a többi,
1:10:22
más a hangja.
1:10:26
Drága...
1:10:29
Dancenym!
1:10:32
Esküszöm...
1:10:34
...a szüzességemre,
1:10:36
hogy akkor is, ha az anyám kötelez arra,
hogy férjhez menjek,
1:10:42
mindig az öné fogok maradni.
1:10:46
Barátja, Vicomte de Valmont...
1:10:49
sokat fáradozott õnért.
1:10:52
Kétlem, hogy õn tõbbet tudott volna tenni.
1:10:56
Nem tudom,
hogy bírom még ki két hétig nélküle.
1:11:00
Mindent meg fogunk tenni,
hogy eltereljük a figyelmét.
1:11:04
Lenne olyan kedves,
megvárna a hintóban?
1:11:06
Van valami, amirõl négyszemközt
kell beszélnem a Vicomttal.
1:11:10
Természetesen.
1:11:12
Hogy is köszönhetem meg?
1:11:14
Erre ne is gondoljon!
1:11:19
Nagyon örültem.
1:11:26
Szerencsétlen fiú, olyan ártatlan!
1:11:28
Olykor, Vicomte, csodálnom kell önt.
1:11:31
Olyan hírem van,
amit szórakoztatónak fog találni.
1:11:35
Elég valószínûnek tûnik,
hogy a Bastide ház következõ örököse...
1:11:39
egy Valmont lesz.
1:11:40
Mit ért ezalatt?
1:11:42
Cécile-nek két hetes késése van.
1:11:47
Nem is örül?
1:11:48
Nem tudom.
1:11:50
Az volt a célja,
hogy bosszút álljon Bastide-on.
1:11:52
Olyan feleséggel látom el,
aki a legnagyobb természetességgel...
1:11:56
fogja professzionális szintû
szolgáltatásaiban részesíteni,
1:11:59
és aki, minden valószínûség szerint,
még terhes is.