:00:00
Mitol ijedtél meg?
A haláltól?
:00:08
- A novérem, Zelda...
- Tudom. Meghalt.
:00:11
Gerincvelo-gyulladásban.
:00:14
A hátsó hálószobában feküdt,
mint valami szörnyu titok.
:00:20
A hátsó hálószobában halt meg
a novérem, és az is volt,
:00:26
egy szörnyu titok.
:00:29
Néha meg kellett etetnem.
Utáltam ezt, de muszáj volt.
:00:36
Azt akartuk, hogy meghaljon.
Azt kívántuk, bárcsak meghalna.
:00:42
Nem azért, hogy
megszunjenek a fájdalmai.
:00:45
Hanem azért, hogy mi
szabadulhassunk meg a fájdalomtól.
:00:48
Mert kezdett
szörnnyé változni.
:00:51
Még manapság is arra ébredek:
"Meghalt végre Zelda?"
:00:59
"Meghalt?"
:01:03
A szüleim pont
nem voltak otthon.
:01:05
Rachel!
:01:12
Elkezdett...
:01:14
Elkezdett rángatózni,
és én azt gondoltam:
:01:18
"Zelda fulladozik!"
:01:23
Hazajönnek, és azt mondják,
meggyilkoltam az etetéssel.
:01:27
Azt mondják majd: "Gyulölted ot,
Rachel!", és ez igaz volt.
:01:30
Azt mondják: "Azt akartad, hogy
meghaljon", és ez is igaz volt.
:01:36
És aztán meghalt.
:01:40
Sikoltoztam. Kiszaladtam a házból,
és azt kiabáltam: "Zelda meghalt!"
:01:45
"Zelda meghalt!"
:01:47
A szomszédok
elojöttek, bámultak...
:01:52
Azt hitték, sírok.
:01:55
De tudod, mit?
:01:57
Azt hiszem...