:01:03
A szüleim pont
nem voltak otthon.
:01:05
Rachel!
:01:12
Elkezdett...
:01:14
Elkezdett rángatózni,
és én azt gondoltam:
:01:18
"Zelda fulladozik!"
:01:23
Hazajönnek, és azt mondják,
meggyilkoltam az etetéssel.
:01:27
Azt mondják majd: "Gyulölted ot,
Rachel!", és ez igaz volt.
:01:30
Azt mondják: "Azt akartad, hogy
meghaljon", és ez is igaz volt.
:01:36
És aztán meghalt.
:01:40
Sikoltoztam. Kiszaladtam a házból,
és azt kiabáltam: "Zelda meghalt!"
:01:45
"Zelda meghalt!"
:01:47
A szomszédok
elojöttek, bámultak...
:01:52
Azt hitték, sírok.
:01:55
De tudod, mit?
:01:57
Azt hiszem...
:02:00
Nevettem.
:02:13
Én még ezért sem
hibáztatnálak.
:02:16
Ha kéne még egy indok, amiért
utálhatom a szüleidet, akkor ez az.
:02:21
Sosem lett volna szabad
egyedül hagyniuk téged vele.
:02:25
Hol volt az ápolóno?
:02:27
Elmentek, és
egy nyolcéves gyerekre bízták
:02:31
a haldokló novérét, aki addigra
már aligha volt beszámítható.
:02:37
- Hova mész?
- Hozok egy nyugtatót.
:02:40
- Tudod, hogy nem szoktam...
- Ma este igen.