:27:02
- Persze maga hozzászokott.
- Nem, nem.
:27:06
Koszt-kvártélyt keresek, s egy kis pénzt.
:27:11
És járok a William és Mary Fõiskolára.
:27:16
- De a munkám nem szenvedi kárát.
- Hát...
:27:19
Remek. Örülök neki! Igazán.
:27:22
- Megkapom az állást?
- Az az igazság, Susan, nem kell bentlakásos.
:27:27
Ez a férjem ötlete.
:27:30
Két gyereket felneveltem
és mindkettõt felvették az egyetemre.
:27:34
- A Harvardra.
- Nem rossz az se.
:27:37
Kösz.
:27:39
Na jó, szóval, csak én meg Oliver lakunk itt.
:27:42
Bár én a vendéglátó szakmába vágok.
:27:45
Persze a tény az, nem pénzért csinálom.
:27:48
És ettõl még nem vagyok egy olyan nõ,
akinek sikeres a férje,
:27:52
és neki és a gyerekeinek szenteli magát,
:27:55
és muszáj most a létét igazolni,
azért mert a gyerekei elköltöznek,
:28:01
hogy fotózik, meg galériát nyit,
:28:03
vagy belsõépítész a férje irodájában. Nem!
:28:08
Gyönyörû a házam,
dugig gyönyörû dolgokkal.
:28:12
Magam csináltam mindent.
Remek munkát végeztem.
:28:16
Nem mintha behódoltam volna
az anyagiaknak. Nem.
:28:20
De büszke vagyok rá, amit elértem,
:28:24
bár biztos sokan undorodnak az életemtõl.
Az undor túl erõs kifejezés.
:28:29
Nem, talán úgy mondanám,
sokan nem becsülnének érte,
:28:35
bár a nõk igen. A magamfajták.
:28:39
De nem is izgat, mit hisznek,
mert ki nem állhatom õket.
:28:43
Azt magyarázom, Susan,
hogy nincs szükség bentlakó segítségre.
:28:50
Hát, köszönöm az interjút,
sok szerencsét, és Isten áldja.
:28:57
Szeretném, ha megértené,
:28:59
ha felvenném,
megváltozna valószínûleg az életem.