:37:01
Ugyan. Semmiség.
:37:04
Bronte, te nem ettél semmit.
:37:06
A rák nem az esetem.
:37:08
Ő a madáreleséget szereti.
:37:09
Egészségtelen ez a sok vaj.
:37:11
Mi értelme az életnek,
ha nem tudjuk élvezni?
:37:14
Ne haragudj, de...
:37:17
Olyanok vagytok,
mint a régi házasok.
:37:19
Ez jó.
:37:21
Hogy ismerkedtetek meg?
:37:23
Tele volt a kezem
csomagokkal...
:37:27
Lauren, ez hosszú história.
Majd máskor elmondjuk.
:37:30
- Katalogizálni kellene a
növényeket. - Értem a céIzást.
:37:34
Előbb igyuk meg a bort.
Hadd töltsek még.
:37:39
- Örülök, hogy megismertem.
- Számomra az öröm, Lauren.
:37:42
Remélem, még látom.
:37:46
Szívdöglesztő hapsi.
:37:48
Lauren, hallgass ide...
:37:50
Most már nyugodtan bevallhatom,
soha ki nem állhattam Philt.
:37:53
Egy idegesítő
buzgómócsing.
:37:55
Én továbbra is
együtt járok Phillel.
:37:57
Jaj, bocsi.
Mindjárt elsüllyedek.
:38:00
Szeretem én is persze,
mert lelkesen küzd a környezetért.
:38:05
- Már megint beletenyereltem.
- Spongyát rá.
:38:08
Viszont szívesen venném
George-ot a szárnyaim alá.
:38:13
- Megveszek érte.
- Szia Lauren.
:38:22
Hogy jön hozzá,
Laurent meghívja ebédre?
:38:25
Ez nem fog menni.
:38:27
Tényleg nem fog menni,
ha nem tudok magáról mindent.
:38:30
Az idétlen mese a csomagokról...
:38:32
az anyjáról, az elefántokról.
:38:34
Hazudok a barátaimnak,
rémes az egész.
:38:36
Közben tudom,
hogy dohányzik az asztal alatt,
:38:38
lesz szíves elszívni odakinn.
:38:44
Maga kezdett hazudni,
mikor hozzám jött.
:38:46
- Nem én kényszeríttettem.
- Nem én hívtam Laurent ebédre.
:38:48
Örökké engem hibáztat.
Maga is benne volt.
:38:51
- Ugyan miben?
- Hogy hozzám jöjjön.
:38:53
Én a zöldkártyáért tettem,
de maga miért?
:38:55
- Nem kényszerítette senki.
- Ki innen.
:38:58
Tudok durva is lenni.
Figyelmeztetem!