1:21:02
Arthurban megbízom,
nem jár el a szája.
1:21:05
Azért mondta, hogy mentse
a férje életét.
1:21:08
- Õt védtem.
- Azok után, amit Joyce müvelt...
1:21:12
...és tudta, mire képes,
hogy tudott elaludni?
1:21:17
Sokat ittam. Elszundítottam.
1:21:19
Nem áll össze a kép.
1:21:23
Hogyhogy?
1:21:24
Egy dühöngö gyilkos
a férjét fenyegeti...
1:21:27
...maga meg szundikál?
1:21:29
Állítja, hogy az, amit
elmondott, igaz?
1:21:33
Hihetönek tartja?
1:21:36
Hát....
Tényleg nem túl hihetö, mert...
1:21:41
...haza kellett volna mennem,
szólni valakinek.
1:21:44
Kinek?
Kinek kellett volna szólnia?
1:21:48
Mi az oka, hogy idejön,
Joyce-ról mesél...
1:21:51
...de hagyta bekövetkezni,
amiröl tudott?
1:21:55
Nem tudtam, mi fog történni.
1:21:57
Azt várja, hogy ezt elhiggyük?
1:22:00
Ha Joyce nem ölte
volna meg Jamest...
1:22:03
...talán hihetö lenne, hogy
nem tudta.
1:22:06
De mit csinál?
1:22:09
Még jobban felhergeli.
1:22:13
Odamondogat neki!
1:22:16
Felpiszkálja!
1:22:19
Nem egészen így van.
1:22:21
De nem is egészen úgy,
ahogy maga mondja.
1:22:24
Szerintem maga kívánta
a férje halálát.
1:22:27
Ez nem igaz!
1:22:29
Félt, hogy magát is feladja,
mint Joyce tettestársát...
1:22:33
...és elveszi a gyerekeit!
1:22:35
Egy frászt!
1:22:37
Én csak....
1:22:39
Hagyta, hogy ez az örült nö
szitává löje!
1:22:43
Úgy, hogy szó se lehetett
nyitott koporsóról!
1:22:46
A gyerekei apját!
1:22:49
A férfit, akivel megosztotta
az ágyát!
1:22:51
Hogy mer ítélkezni fölöttem?
1:22:54
Még Jamesnek sem ártottam!
1:22:56
De neki igen!
1:22:57
- Rágalom!
- Megbeszélte Joyce-szal!