1:19:00
Én többel tartozom e férfinak,
mint itt bárki.
1:19:04
Minden megbecsülést
megérdemel.
1:19:08
De Lancelot nem illik ide.
Õ egyedül járja az útját.
1:19:14
Ebben a szabadságban és
magányban rejlik az ereje.
1:19:19
Ha ki akarjátok tüntetni,
fogadjátok el olyannak, amilyen, -
1:19:24
- ne olyannak, amilyenné tennénk!
1:19:30
Hagyjátok elmenni ...
szeretetünkkel kísérve!
1:19:39
Nos, Lancelot?
1:19:48
A hölgy jól megért engem.
1:19:52
De itt, köztetek, -
1:19:55
- megtaláltam valamit, amire
jobban vágyom, mint a szabadságra.
1:20:03
Megszakadna a szívem, ha
elhagynálak benneteket.
1:20:08
Éljen!
Akkor beállsz közénk?
1:20:12
- Igen.
- Isten hozott!
1:20:16
És ez csak a kezdet.
Imádkozd át az éjszakát, -
1:20:20
- és hajnalra újjászületsz
egy új életbe!
1:20:47
- Miért?
- Tudja jól, hogy miért.
1:20:52
- Kérem, menjen el!
- Ott akarok lenni, ahol ön!
1:20:55
Ne mondjon ilyet!
Ne mondjon semmit!