:04:00
De másfél év múlva...
:04:03
A mûtét után...
:04:08
- A srác...
- A csaj...
:04:10
A csajom lesz.
Világos?
:04:13
- Nem vette be.
- Nem.
:04:15
- De boldog karácsonyt!
- Kösz.
:04:18
Hát, kiérdemelted.
Gyorsan kapcsolsz.
:04:21
- Kösz, de csapatmunka volt.
- Bizony.
:04:25
Hogy köszönjem meg?
:04:33
Kész az asztal.
:04:35
- Vajon érthetõek voltunk?
- Igen, de elijesztettük.
:04:39
Rámenõs voltál.
Jó kis kávé.
:04:43
De tényleg én fizetek.
:04:46
Hát, köszönöm, de tudod,
:04:49
most kell vennem valamit
a csajomnak.
:04:52
- Tényleg neki szántad?
- Igen.
:04:54
- Nem fogadhatom el.
- Akkor nem hívhatsz meg.
:04:58
Mondok valamit.
Ez a legfincsibb turmix.
:05:01
- Honnan ismered a helyet?
- A neve tetszett meg.
:05:04
"Serendipity."
Az egyik kedvenc szavam.
:05:07
- Miért?
- Szép arra, amit jelent.
:05:10
Egy véletlen lelemény.
:05:12
Nem hiszek a véletlenben.
Mindent a sors irányít.
:05:15
- Tényleg?
- Igen.
:05:17
- A sors irányít mindent.
- Szerintem.
:05:19
Minden meg van írva.
Nem dönthetünk.
:05:21
Mi hozzuk a döntéseket. De
:05:24
a sors jeleket küld, és az
számít, ahogy értelmezzük õket.
:05:28
Jeleket.
:05:30
Véletlen felfedezéseket, mint
Kolumbusz és Amerika.
:05:34
Vagy Fleming és a penicillin.
:05:38
Flemingnek hívták?
Vagy Jonathan és a kesztyû.
:05:42
- Ezt nem ismerem.
- Nem ismered? Régi népmese.
:05:46
Hõsünk, Jonathan, elindul
a fekete kesztyûért,
:05:49
és egy tökéletes véletlelemény
vagy ráérzékenység során
:05:53
találkozik egy szép, vonzó angol
lánnyal, akinek van pasija.
:05:58
- Van, ugye? - Van.
- Gondoltam.