:05:01
- Honnan ismered a helyet?
- A neve tetszett meg.
:05:04
"Serendipity."
Az egyik kedvenc szavam.
:05:07
- Miért?
- Szép arra, amit jelent.
:05:10
Egy véletlen lelemény.
:05:12
Nem hiszek a véletlenben.
Mindent a sors irányít.
:05:15
- Tényleg?
- Igen.
:05:17
- A sors irányít mindent.
- Szerintem.
:05:19
Minden meg van írva.
Nem dönthetünk.
:05:21
Mi hozzuk a döntéseket. De
:05:24
a sors jeleket küld, és az
számít, ahogy értelmezzük õket.
:05:28
Jeleket.
:05:30
Véletlen felfedezéseket, mint
Kolumbusz és Amerika.
:05:34
Vagy Fleming és a penicillin.
:05:38
Flemingnek hívták?
Vagy Jonathan és a kesztyû.
:05:42
- Ezt nem ismerem.
- Nem ismered? Régi népmese.
:05:46
Hõsünk, Jonathan, elindul
a fekete kesztyûért,
:05:49
és egy tökéletes véletlelemény
vagy ráérzékenység során
:05:53
találkozik egy szép, vonzó angol
lánnyal, akinek van pasija.
:05:58
- Van, ugye? - Van.
- Gondoltam.
:06:01
- Neked meg a kesztyûs hölgy.
- Bizony.
:06:07
Remekül éreztem magam.
:06:12
Élvezd a kesztyût.
:06:14
Fogom. Rendszerint értékelem
a saját figyelmességemet.
:06:19
- Te mit kérsz Karira?
- Golfütõt.
:06:22
- Most találkozol a pasiddal?
- Biztos épp õ is ezt csinálja.
:06:26
Ráindul valaki barátnõjére?
:06:29
Bocsánat.
Úgy értem, jó volt veled.
:06:32
Add meg a számod
arra az esetre...
:06:35
- Milyen esetre?
- Minden esetre.
:06:38
Lehet, hogy sose látlak többé.
:06:40
Ha úgy van megírva, akkor
találkozunk még.
:06:44
- Csak ez nem a megfelelõ idõ.
- Biztos az angol idõ lenne jó.
:06:49
Hisz még a nevedet sem tudom.
:06:51
Az enyém Jonathan.
Nem kéne mondanod erre valamit?
:06:55
Dehogynem.
:06:58
Boldog karácsonyt, Jonathan.
És kösz.