:10:00
Mint ahogy én is utálom, ha az
ember arcába másznak, és azt mondják:
"üss, üss meg, vagy takarodj!",
:10:03
aztán ott van az a nagy
szörnyû csend, tudod...
:10:08
-Veled maradhatok?
-Nem!
:10:11
-Mi? ... Veled maradhatok, légyszi?
:10:14
-TERMÉSZETESEN!
-Igazán?
:10:16
-Nem! -Kérlek! Nem akarok visszamenni oda,
nem tudok velük harcolni szörnyként kezelnek!
:10:21
-Nos, talán te tudsz! De ezért kell együtt
maradnunk! Hagyd, hogy itt maradjak! Kérlek!
:10:25
-Oké, oké! Egy éjszakára maradhatsz végülis...
-Köszönöm! Klassz lesz! Fent maradunk éjjel,
:10:33
és nézzük a csillagokat.
Majd én feldobom az életed!
:10:39
Egyébként hol fogok én aludni?
:10:40
-...odakint!
:10:43
-Oh! Ennyi az egész! Végülis nem ismerlek téged,
te nem ismersz engem, szóval az "odakint" a legjobb.
:10:55
-Viszlát!
:10:59
(Szeretem én ezt. A szamár vagyok,
kint van a helyem. Szeretek magam mellett
ülni... Olyan magányos vagyok!)