:03:02
- Ez az elsõ házam és...
- Doyle, meg fogja kapni a kölcsönt.
:03:04
Nem vagyok biztos benne,
hogy mindent helyesen töltöttem ki.
:03:06
Jóváhagyták a kérelmét.
Holnap majd elintézzük a többit.
:03:10
Jöjjön ide mondjuk 12:30-ra,
hogy aláírjuk a papírokat.
:03:17
Te mit tudsz róla?
:03:20
- Õ vette ezeket a hangszereket is.
- Úgy van.
:03:23
Tudtátok, hogy õ építette ezt a épületet is?
:03:25
Valamint egy kiállítótermet...
:03:28
egy menedékházat és egy kórházat
Mexikóban...
:03:29
és még egy csomó rendkívüli dolgot.
:03:34
Akkor találkoztam Simon Dunne-nel,
amikor még egyetemre jártam.
:03:37
A helyi iskola diákjait tanítottam...
:03:39
olyanokat, akik nagyon rossz körülmények
között éltek.
:03:42
Az egyik kollégám elmesélte...
:03:44
hogy a nagyapja mennyi nehéz
sorsú gyereken segített már.
:03:48
Õt Mina Dunne-nek hívták.
:03:51
Õ is itt ül most köztetek.
:03:54
Szóval a barátom és én elmentünk
a nagypapájához és elmondtuk neki...
:03:58
hogy a srácoknak szükségük lenne egy
játszótérre.
:04:02
Ezer dollárra volt szükségünk.
Õ így szólt:
:04:05
"Nem fogok kifizetni ezer dollárt...
:04:09
egyetlen játszótérre.
:04:11
Úgyhogy kaptok 10 ezer dollárt,
tíz játszótérre."
:04:14
És így is tett.
:04:16
- Mióta játszol hegedûn?
- Hat éve.
:04:19
- Hát te?
- Úgy érzem magam, mint egy üveg pezsgõ.
:04:23
Átérzem a pillanat jelentõségét.
:04:27
Látom a buborékokat...
:04:31
mint valami jó és kellemes dolog
megtestesítõit.
:04:36
A lelkem nemhogy elsorvadna...
:04:38
inkább... inkább szárnyal...
:04:42
a magasban...
:04:44
vidáman.
:04:47
Amit mondani akarok az az...
:04:50
hogy nincs szükségem többé pezsgõre.
:04:53
Én magam vagyok a pezsgõ.
:04:59
Az élet nagyszerû.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.