:17:01
Ugyan már, Ellie.
:17:14
Régebben anyaként gondoskodtál rólam.
:17:17
Mert infantilis voltál. Szükséged volt rá.
:17:19
Az ágyat kivéve. Ott mindig nagyot alakítottál.
:17:23
Én egy kisvárosi lány voltam, te pedig topon voltál mindenben.
:17:27
Csak tudnám, hogyan kerültem a topról a béka feneke alá?
:17:30
Hogyan kerültem ebbe a szörnyû helyzetbe?
:17:33
Hé, nem ez az elsõ alkalom, hogy bajba kerültünk.
:17:36
Volt néhány meleg helyzetünk.
:17:40
- Nem. Nem ennyire. - De igen, emlékszem.
:17:43
Mi... Amikor... Tudod, akkor...
:17:45
Amikor mi ketten... abban a helyzetben...
:17:48
...vagy sorolhatnám.
:17:50
Amikor elvesztettük a kocsinkat kockajátékon?
:17:53
Például. Az mondjuk katasztrófa volt a javából.
:17:55
Már akkor megmondtam, hogy ne bízz meg olyan férfiban, aki plasztikáztatja az orrát.
:17:59
De nem figyeltél rám. Megalázó volt mindkettõnk számára.
:18:03
Emlékszel, amikor Párizsban egész éjjel fennmaradtunk, és jazzt hallgattunk...
:18:07
...és a börtönben kötöttünk ki?
:18:09
Hé, máig nem tudom, hogyan juttattál börtönbe minket.
:18:12
- Hogyan... Ez volt az egyetlen alkalom egész életemben.
:18:14
Ahogy emlékszem, elemeltél valamit egy boltból.
:18:16
Mert neked csokoládés croissant-ra fájt a fogad,
:18:18
...és meg a hotelben felejtettem a pénztárcámat.
:18:21
Mert mindig is olyan követelõdzõ voltál.
:18:23
Nem, te nem tudtál szót érteni velük.
:18:25
Soha ne próbálj bizalmaskodni egy rendõrrel.
:18:29
Ez furcsa, mert életem nagy álma,
:18:33
...hogy te és én együtt élünk Párizsban.
:18:38
Tudod, nem rajtam múlt,
:18:40
...de te voltál az, aki állandóan elvesztette a fejét.
:18:44
Akkor is furcsa. Mintha ezer éve lett volna.
:18:49
Hát nem elképesztõ, hogy változnak a dolgok?
:18:53
Hát igen. Azok a napok elmúltak.
:18:57
Holnap találkozunk. Az ügynököd átjön holnap reggel,
:18:59
...és megfürdet.