:37:02
- Tudomásom szerint.
- Dok, én igen.
:37:05
Tudod jól. Sosem mentem el
egy másik fiúval, csak veled.
:37:09
Nagyon régen volt. Elfelejtettük.
:37:12
Dok, hogy mondhatsz ilyet?
A¿ok voltak életünk legboldogabb napjai.
:37:17
Én sosem fogom elfelejteni.
:37:19
Soha nem felejtem el azt a tavaszt.
:37:22
Olyan kellemes tavasz volt.
A fák olyan frissek, zöldek voltak.
:37:26
És a levegõ olyan édes illatú.
:37:31
Emlékszel a sétákra
az öreg kápolna mellett?
:37:34
Olyan csendes, mozdulatlan volt minden.
:37:38
Olyan szép tavasz volt.
:37:41
Tavasszal az ifjú nem gondol másra...
nem gondolkozik.
:37:46
Akkor csinos voltam, ugye, Dok?
:37:50
Emlékszel,
amikor legelõször megcsókoltál?
:37:53
Úgy féltél, mint egy fiatal lány.
Úgy reszkettél.
:37:57
Már majdnem egy éve jártunk együtt.
:38:00
És mindig olyan félénk voltál.
:38:03
Akkor este megragadtál,
és megcsókoltál.
:38:08
Könnyek voltak a szemeidben, Dok.
:38:11
A¿t mondtad, szeretni fogsz,
örökkön örökké. Emlékszel?
:38:15
A¿t mondtad, ha nem megyek hozzád,
akkor inkább meghalnál.
:38:19
Emlékszem, mert megijesztett,
hogy valaki ilyet mond.
:38:24
Igen, bébi.
:38:27
És amikor besötétedett,
kinyúltunk a hûvös gyepen.
:38:32
Egész éjjel csókoltál.
:38:35
El kell felejtened azokat a dolgokat.
Húsz éve történt.
:38:40
A¿ok az évek elszálltak.
:38:45
Csak eltûntek, a nagy semmiben.
:38:51
Talán most sajnálod,
hogy elvettél feleségül, Dok.
:38:55
Nem tudtad,
hogy öreg és kövér és hanyag leszek.
:38:58
- Ó, bébi...
- Ez az igazság. Ez vagyok.