1:21:07
Judy, nem tudnánk...? Mi ez itt?
1:21:09
Hetek óta tervezzük ezt a partit.
Ha néha belenéznél a naptárodba...
1:21:16
Jelen kõrülmények kõzõtt...
1:21:18
Ismerem a tõrténetet. Láttam a tévében.
1:21:23
Sajnálom, Judy, igazán!
1:21:26
Elárultál bennünket. Engem. Campbellt.
Még magadat is.
1:21:30
De én leszek a jótékonysági kampány
elnõke, hála a kis kalandodnak.
1:21:35
Mit mondjak? Az élet megy tovább.
1:21:37
Elõnyt kovácsolok
ebbõl a rémes helyzetbõl.
1:21:40
Meg tudsz bocsátani?
1:21:46
Mindent meg tudnék bocsátani,
kivéve a televíziót.
1:21:52
Elhagylak.
1:21:56
A parti után.
1:21:58
Most, ha megbocsátasz,
vendégeink vannak.
1:22:04
Sajnálom, de muszáj beszélnünk.
Rosszkor zavarlak?
1:22:12
Dehogy, õrülõk neki.
1:22:14
Beszéltem a lakók képviselõivel.
1:22:17
Tudnod kell, hogy melletted állunk.
1:22:22
Tudod, meg akartam halni...
1:22:24
Folyton a nevemet emlegették
a tárgyalóteremben.
1:22:27
Hát persze. Nehéz elhinni.
1:22:29
Aztán arra gondoltam, "van egy puskám."
1:22:34
12-es, csõtáras.
1:22:36
Régóta ismerjük egymást.
1:22:38
Együtt jártunk a Buckleyba.
Apám ismerte apádat.
1:22:41
Barátodként mondom,
és a lakók képviseletében.
1:22:44
Hogy tudom a számba venni a csõvét?
1:22:47
És akkor hogy hûzom meg a ravaszt?
1:22:49
Olvastam valakirõl, aki levette a cipõjét...
1:22:53
és a lábujjával hûzta meg.
1:22:57
Ez bizonyára kényelmetlen a számodra.