1:04:00
Ugye emlékszel, hogy meséltem, hogy édesapád hadifogolytáborban halt meg?
1:04:05
A bácsi Koons százados.
1:04:09
Együtt volt édesapáddal a táborban.
1:04:17
-Hello, kiskomám.
1:04:19
Nagyon sok jót hallottam ám rólad.
1:04:23
Tudod jó barátja voltam apukádnak.
1:04:27
Több mint öt évet húztunk le együtt...
1:04:30
abban a hanoi pokolban.
1:04:32
Remélem...
1:04:34
te soha nem tapasztalsz meg ilyet a saját bõrödön.
1:04:37
De abban a helyzetben,
amiben apukád és én voltunk...
1:04:41
ilyen hosszú ideig,
1:04:44
természetes, hogy felelõsséget éreztünk
egymásért.
1:04:48
Ha én lettem volna az...
1:04:51
aki nem jön vissza,
1:04:53
most Coolidge örnagy beszélgetne így az én fiammal,
Jimmel.
1:04:58
De úgy alakult,
hogy én beszélgetek veled.
1:05:03
Butch...
1:05:06
Hoztam neked valamit.
1:05:14
Ezt az órát...
1:05:17
még a te dédnagyapád vette,
valamikor az elsõ világháború idején.
1:05:22
Egy kis üzletben vette,
Knoxville-ben, Tennessee államban.
1:05:26
Az elsõ óragyárban készült,
amelyik karórákat gyártott.
1:05:30
Addig csak zsebórákat hordtak az emberek.
1:05:33
Ezt az órát vette Erine Coolidge gyalogsági közlegény...
1:05:36
azon a napon, amikor utnak indult Párizs felé.
1:05:39
Ez volt dédnagyapád órája a háború alatt.
1:05:42
Viselte nap mint nap amíg a háború tartott...
1:05:45
Aztán amikor vége lett,
hazament dédnagyanyádhoz,
1:05:49
lecsatolta a karjáról, beletette egy kávésdobozba,
és ott is maradt mindaddig...
1:05:53
míg nagyapádat, Dane Coolidge-ot,
nem szólította a haza...
1:05:58
hogy a tengeren túl harcoljon õ is, a németek ellen.