1:05:03
Butch...
1:05:06
Hoztam neked valamit.
1:05:14
Ezt az órát...
1:05:17
még a te dédnagyapád vette,
valamikor az elsõ világháború idején.
1:05:22
Egy kis üzletben vette,
Knoxville-ben, Tennessee államban.
1:05:26
Az elsõ óragyárban készült,
amelyik karórákat gyártott.
1:05:30
Addig csak zsebórákat hordtak az emberek.
1:05:33
Ezt az órát vette Erine Coolidge gyalogsági közlegény...
1:05:36
azon a napon, amikor utnak indult Párizs felé.
1:05:39
Ez volt dédnagyapád órája a háború alatt.
1:05:42
Viselte nap mint nap amíg a háború tartott...
1:05:45
Aztán amikor vége lett,
hazament dédnagyanyádhoz,
1:05:49
lecsatolta a karjáról, beletette egy kávésdobozba,
és ott is maradt mindaddig...
1:05:53
míg nagyapádat, Dane Coolidge-ot,
nem szólította a haza...
1:05:58
hogy a tengeren túl harcoljon õ is, a németek ellen.
1:06:02
Ez volt a második világháború.
1:06:05
Dédnagyapád odaadta az óráját nagyapádnak,
talizmánul.
1:06:10
De sajnos Dane nem volt olyan szerencsés,
mint az örege.
1:06:13
Tengerészgyalogos volt,
és elesett...
1:06:16
mint sokan mások a Wake szigeteki csatában.
1:06:20
A halálal nézett farkasszemet.
1:06:23
És õ tudta.
1:06:25
Nem áltatták magukat, hogy élve elhagyhatják a szigetet.
1:06:29
Három nappal az elõtt,
hogy a Japánok elfoglalták a szigetet,
1:06:33
nagyapád megkért egy tüzért,
aki a légierõnnél szolgált, és úgy hívták Winocki...
1:06:38
Soha életében nem látta azelõtt...
1:06:41
Megkérte, hogy hozza el karonülõ fiának,
1:06:44
akit még sosem látott élve,
az arany óráját.
1:06:49
Három nappal késõbb nagyapád meghalt,
de Winocki megtartotta a szavát.
1:06:53
A háború vége után,
meglátogatta nagyanyádat,
1:06:57
és elvitte csecsemõ édesapádnak,
apja aranyóráját.