1:48:02
Nem hiszem el,
hogy ezt elmondom neked.
1:48:05
Megígértem neki,
hogy vele fogok...
1:48:08
aludni,
a bál után.
1:48:13
És egy órával ezelõtt,
1:48:15
táncoltunk
és azt mondtam,
1:48:18
"Sajnálom, Cameron.
Tudod, még nem vagyok rá kész."
1:48:21
Jó.
Jó kislány.
1:48:23
- Apu, ugyanmár!
- Sajnálom, sajnálom. Folytasd.
1:48:25
Aztán azt mondta: "Jól van, a limo,
a szoba és a számla,
1:48:27
400 dolcsimba került."
1:48:31
Azt mondtam,
"Sajnálom, én csak nem.."
1:48:33
És a szavamba vágott,
és azt mondta,
1:48:37
"Sosem kellett volna egy béna másodikost
meghívni a bálba. Micsoda pazarlás."
1:48:44
Aztán két másodperccel késõbb,
1:48:46
elment és találkozott
a régi barátnõjével...
1:48:49
és elment vele.
1:48:52
Tudod, azzal a nevetséges macával,
a nyelvkarikájával.
1:48:54
És aztán nevettek, és..
1:48:58
Nem tudok oda kimenni.
1:49:00
- Ó, édesem, olyan büszke vagyok rád.
- Apu!
1:49:02
- Mit csinálsz?
- Sajnálom. Sa-sajnálom.
1:49:04
De az vagyok.
És hiszed vagy nem,
1:49:08
tudom milyen
nõnek lenni.
1:49:10
Úgy értem, nem olyan
könnyû, mint amilyennek kinéz.
1:49:14
Kiálltál magadért. Tudod,
hogyan folytatódik ez a játék?
1:49:18
Bárhogy is, egy srác akiben így bízol,
és ilyesmit ígérsz neki,
1:49:21
- nem egy..
- Megtanultam. Igen, tudom.
1:49:24
- Igazad van. Nem az.
- Õ csak játszott, utálom ezt.
1:49:31
Sokkal okosabb vagy,
mint én.
1:49:41
És nézz magadra.
1:49:43
Az a bohóc egy nyelvkarikás
macát választott helyetted?
1:49:49
Édesem...
1:49:52
gyönyörû vagy.
1:49:57
Kösz.