1:47:00
Alex, én vagyok.
1:47:02
Mit csinálsz te itt?
1:47:04
Ó, édesem, én csak..
1:47:06
Tudod, nem hiszem el,
hogy tehettem.
1:47:08
Nem voltam otthon,
amikor elindultál a bálba.
1:47:10
Igen, jó, de nem ezért vagyok itt,
szóval elmehetsz, oké?
1:47:14
Ó, Istenem, borzasztóan érzem magam.
Jól vagy? Úgy értem...
1:47:17
Gyere ki. Hadd lássam
legalább, hogy nézel ki.
1:47:19
- Gyere már.
-Úgy nézek ki, mint egy szörny!
1:47:22
Már összedúrtam a hajam,
meg minden.
1:47:30
Szóval, tudod,
mi történt?
1:47:34
Nos, ha elmondanám,
csak kiakadnál, szóval..
1:47:38
Mit veszíthetsz?
Próbáld ki.
1:47:42
Oké.
1:47:44
Cameron-nak és a barátainak
volt egy nagy tervük.
1:47:48
Béreltek egy hotelszobát,
és-és...
1:47:54
Olyan lakosztályt.
1:47:57
Szóval, megígértem neki,
hogy meg fogom..
1:48:02
Nem hiszem el,
hogy ezt elmondom neked.
1:48:05
Megígértem neki,
hogy vele fogok...
1:48:08
aludni,
a bál után.
1:48:13
És egy órával ezelõtt,
1:48:15
táncoltunk
és azt mondtam,
1:48:18
"Sajnálom, Cameron.
Tudod, még nem vagyok rá kész."
1:48:21
Jó.
Jó kislány.
1:48:23
- Apu, ugyanmár!
- Sajnálom, sajnálom. Folytasd.
1:48:25
Aztán azt mondta: "Jól van, a limo,
a szoba és a számla,
1:48:27
400 dolcsimba került."
1:48:31
Azt mondtam,
"Sajnálom, én csak nem.."
1:48:33
És a szavamba vágott,
és azt mondta,
1:48:37
"Sosem kellett volna egy béna másodikost
meghívni a bálba. Micsoda pazarlás."
1:48:44
Aztán két másodperccel késõbb,
1:48:46
elment és találkozott
a régi barátnõjével...
1:48:49
és elment vele.
1:48:52
Tudod, azzal a nevetséges macával,
a nyelvkarikájával.
1:48:54
És aztán nevettek, és..
1:48:58
Nem tudok oda kimenni.