1:03:01
- Ja Linda, hát persze.
- Igen.
1:03:06
Mostanában alig alszom.
Megpróbálom befejezni a könyvemet.
1:03:10
- Zaklat a szerkesztõm.
- Ah, értem.
1:03:12
A könyv.
1:03:17
Nagyon remélem, hogy sikere lesz.
1:03:26
Remekül érzem magam, tanár úr.
1:03:30
Ennek igazán örülök, James.
1:03:37
Légyszives, hagyd békén a füvemet.
1:03:40
Nem amatõröknek való.
1:03:44
Mérges rám, igaz?
1:03:47
Mérges rám, mert lelõttem a barátnõje kutyáját.
1:03:50
A kutya nem az övé volt, hanem a férjéé.
1:03:53
Ki beszélt barátnõrõl?
1:03:57
Valóban, James, tényleg kár,
hogy lelõtted a barátnõm kutyáját...
1:04:01
...bár Poe-val nem szívleltük egymást
kifejezetten...
1:04:04
... de attól még nem kellett volna
lepuffantani szerencsétlen párát.
1:04:07
Nem tudom.
1:04:10
Állandóan csak különcködsz, James fiam.
1:04:15
Szerintem ez a magyarázat arra,
hogy miért utálnak az iskolában.
1:04:18
Azért utálnak az iskolában...
1:04:22
...mert tízszer jobban írsz annál,
mint amire egyikük is képes lesz az életben.
1:04:25
Az írósom szar.
1:04:27
A tanár úr mondta tegnap
a kedves Crabtree barátjának.
1:04:31
Nem gondoltam komolyan.
1:04:33
Különben is, mit számít,
hogy mit gondolok?
1:04:35
Mit számít, hogy bárki mit gondol?
1:04:38
A legtöbben nem is gondolkodnak.
1:04:40
És ha mégis, nem az írásról.
1:04:44
A könyv. Nem jelent semmit.
1:04:47
Senkinek.
1:04:51
Már nem jelent semmit.
1:04:53
A Gyújtogató Lánya igen.
1:04:57
Nekem jelentett valamit.
1:04:59
Azért jöttem ebbe az iskolába...