:17:01
- Mr. Gipson...
- Valerie, nem beszélhetnénk meg?
:17:03
- Valerie, nem beszélhet...
- Mr. Gipson.
:17:05
Mr. Gipson, jöjjön ide egy percre.
Kérem?
:17:09
Nagyon eluralkodtak az érzelmek.
Ha ez nem egy válási ügy lenne...
:17:13
akkor egy ilyen kiabálásért a bíróság
épületében...
:17:14
- Sajnálom.
- Még jó, hogy sajnálja.
:17:16
Önnek gyermekei vannak, Mr. Gipson.
Ezt mindig tartsa szem elõtt.
:17:20
Csak el akartam mondani a feleségemnek,
hogy vettem egy házat a fiúknak.
:17:23
- Igen?
- Nos, itt van minden ebben.
:17:26
Az volt a tervem, hogy veszek egy házat
Valerie-nek és a fiúknak...
:17:30
és akkor nem kell majd elköltözniük.
:17:32
El akartam mondani, hogy...
"A fiúknak szükségük van az apjukra.
:17:37
A mai világban nem nõhetnek fel a
fiúk az apjuk nélkül.
:17:42
Tudom, hogy hibáztam,
de felnõttem...
:17:44
és felismertem a hibáimat."
:17:48
Milyen házat?
:17:51
Nem túl nagy ház
és nincs is túl jó állapotban...
:17:54
de rendbe tudom hozni.
Meg tudnám csinálni.
:17:56
És még lenne hely...
:17:59
Szóval lenne hely nekem is,
ha visszafogadna.
:18:03
De tudom, hogy ez még korai lenne.
Én csak azt kérem...
:18:06
hogy ne vigye el a fiúkat a világ
másik végére.
:18:08
Meglátogathatja õket hétvégenként.
Oregon nincs a világ végén.
:18:12
Nekem igen!
A családom akarom! A fiaimat akarom.
:18:16
Balesetem volt. Egy fickó belém jött
a Roosevelten.
:18:20
Miatta késtem el.
Én ide akartam érni idõben!
:18:23
Ha nekem fontos lett volna, hogy itt
legyek, itt lettem volna.
:18:26
Mindenki itt volt idõben, kivéve magát.
Következõt.
:18:30
Köszönöm.
:18:32
- 718-as ügy.
- Köszönöm.
:18:35
Ügyvéd asszony, jöjjön ide kérem.
:18:38
- Hogy vannak?
- Jó reggelt, bíró úr.
:18:40
Örül, hogy újra látom.